A Kranioszakrális terápia az oszteopátiából alakult ki a XX. század elején, kezdetben Kraniális oszteopátiának nevezték.
Az oszteopátia egy gyógyszermentes, alternatív manuálterápia, finom impulzusokkal dolgozik, amelyet A.T.Still, amerikai orvos dolgozott ki a XIX. század utolsó évtizedeiben. Hitvallása szerint:
‘Minden élő szervezetben megtalálható az a képesség, hogy előállítsa és létre hozza az összes kémiai anyagot és energiát, ami saját maga felépítéséhez és újraépítéséhez szükséges. Ehhez semmi másra nincs szükség, mint megfelelő mennyiségű és minőségű tápláló ételre. A test vázának és a lágy struktúráknak az ember anatómiai mechanizmusának megfelelő beállítása jó emésztést, táplálást, keringést, egészséget és boldogságot hoz.’
W.G. Sutherland – oszteopátiát tanult A.T.Still iskolájában a XX. század legelső éveiben. Eközben megfigyelte, hogy a halántékcsontok mozgása a halak kopoltyú mozgásához hasonló, olyan mintha a csont önállóan lélegezne. Ez nagyon úttörő megfigyelés volt, hisz az orvostudomány a csontokat statikus, merev struktúráknak tekintette. Többször újra és újra megvizsgálta ezt a jelenséget és mindig ugyanazt tapasztalta – a halántékcsontok ritmikus mozgását. Ez a megfigyelése volt az első lépés a kranioszakrális rendszer felfedezése felé. Ezt a megfigyelt, légzéshez hasonló mozgást Elsődleges Légzési Mechanizmusnak (Primary Respiratory Mechanism) nevezte el.
Sutherland egész életét a kranioszakrális rendszer megismerésének szentelte, tapasztalatait egyrészt a kliensei kezelése során, illetve saját magán végzett kísérletekkel szerezte.
1924-ben egy maga készítette sisakkal kísérletezett– csavarokkal szabályozta a fém sisak méretét, így változtatta a koponyájára ható erőket és a nyomást. Időnként még az eszméletét is elvesztette, felesége a személyiségében bekövetkező változásokról számolt be. Később egy meleg, oda-vissza mozgó folyadékáramlást érzékelt a gerince és a keresztcsontja mentén. Ez a tapasztalat ahhoz a felismeréshez vezette, hogy a koponya és a keresztcsont működése egymással szoros kapcsolatban van. Azt is vizsgálta, hogy a koponya és a keresztcsont közti középvonali kapcsolódás (Core Link) és az ott található folyadékok mozgása, hogyan hat az emberi szervezet működésére.
1939-ben megjelenik első könyve – The Cranial Bowl – (A kraniális medence) – amelyben leírja az általa használt módszert. Sajnálatos módon a könyv nem kapott nagy nyilvánosságot.
Az érdektelenség 1944 után változik meg, amikor tanítani kezdi a módszert, első követői és tanítványai már elfogadják elméletét.
1951-ben egyik közvetlen tanítványa, H.I. Magounösszegyűjtötte Sutherland és tanítványai megfigyeléseit és megjelentette az Oszteopátia a Kraniális Mezőben (Osteopathy in the Cranial Field) című könyvét, ami tartalmazta a Craniosacrális módszer alapelveit.
1953-ban megalapítja a Sutherland Oktatási Alapítványt (Sutherland Teaching Foundation)
1954-ben halt meg.